Harcom a rákkal

A kapzsiság, irigység, önzés csapdáit mindenképpen el kell kerülni az üzletmenetben, hogy az ember nyugodtam hajtsa a fejét nyugvóra.

Nehéz lecke volt, még nehezebb megtanulni és pokolian nehéz gyakorlatba ültetni.

Én is igyekeztem minél olcsóbban vásárolni a könyveket és arra volt is üzletpolitikai, gazdasági indokom. Nevezetesen, hogy a konkurencia is azt teszi és ha másképp tennék, akkor hátrányba kerülnék az üzleti versenyben. Csak megszólalt egyszer a lelkiismeret. Nem lehet gúnyt űzni az emberekből és aprópénzért próbálni megvenni az eladásra felajánlott könyveket. Természeten szem előtt kell tartani az eladási árat, a könyvek állapotát, azt, hogy gyorsan vagy esetleg hosszabb idő alatt lehet eladni, de nem lehet és nem szabad 50 banit felajánlani könyvenként. Le kell győzni a kapzsiságot. Le az irigységet is. Nem kell érdekeljen, hogy más milyen árban veszi a könyveket, hanem azt kell szem előtt tartsam, hogy jó könyveket vegyek tisztességes áron és nyereséggel adjam el. Fedezzem a működési költségeim és maradjon annyi haszon ami szükséges a megélhetéshez. Ha az ember nem kapzsi akkor rájön, hogy elég kevés dologra, tárgyra van lényegében szüksége a mindennapokban. Engem a betegségem ébresztett erre rá. Addig és is akartam plazma TV-t, menő kosztümöt, mindenféle haszontalan és fölösleges dolgot Rendben kellett tegyem a fejemben, hogy mi a fontos. Tudtam, hogy az antikváriusi életforma küldetés mert megment és új tulajdonoshoz juttat szellemi értékeket, de ha ez így van akkor egy drágább könyvet oda kell adni valakinek akinek nagy szüksége van rá, de nincs elég pénze, annyiért mennyit meg tud fizetni mert egy antikvárius őrzi és megosztja a könyvekbe foglalt tudást.

A régi, ritka könyvek azok amelyek helyrebillenthetik a zsebben az egyensúlyt.

Az idő bebizonyította, hogy azzal, hogy rendszeresen adok ingyen könyveket, hirdetek meg 1 lejes könyvakciókat nem befolyásolta károsan az üzletmenetet.

Nem szeretem ezt a társadalmi rendet mert igazságtalannak tartom és egy álmombeli antikváriumban mindenki annyit fizetne a polcról leemelt könyvért vagy inkább a munkámért amennyit jónak lát és én lényegében a könyvek beszerzését és rendszerezését végezném. Sajnos ez ebben az életemben nem hiszem, hogy lehetséges.