Hivatás és küldetés

Antikváriusnak lenni hivatás és küldetés. Nem e kereskedelemről szól. Kereskedni lehet mással is. Nagyobb haszonnal. Egy antikvárius megőrzi a könyvekbe foglslt tudást. Megmenti az idők során kinyomtatott értékeket. Igyekszik jó kézbe juttani ezeket, hogy a későbbiekben is megőrződjenek. A könyvek veszélyesek. Sokszor üldözték tartalmuk miatt és jelen korunk jelei azt mutatják, hogy ismét jönni fog a szellemi értékek üldözése. Nem lehet antikváriumot működtetni a könyv és aí olvasás szeretete nélkül.

Szavazni vagy nem szavazni

Én is sokat gondolkoztam ezen. Megpróbáltak megszólítani jobbról és balról, a “nemzeti” oldalról. Megint ígérnek fűt-fát, Kánaánt, Kolbászból a kerítést, vajat mézet meg a legéndás murkot a szamár orra előtt ami , aki vagyok.Aztán hátra dőlök és elgondolkozok. Magyar érdek, erős magyar képviselet az EU Parlamentben? Jól hangzik. Majdnem elhiszen.Közben özönlenek a hírek. Ukrajnában nem szabad magyarul beszélni. Itt le kellett venni a magyar feliratot, ott egy zászlót, máshol megbüntettek magánszemélyt mert kitette a székely zászlót. Belerondítanak a magyar katona temetőbe. És Magyarország hallgat. Hallgat és oda tartja a másik orcáját is. Az “érdekképviselet”-re nem érdemes szót vesztegetni. Ahelyett, hogy sírgyalázásért bűntetőjogi feljelentést tegyen motyog, szervez, ködösít? Akkor miért kelljek fel Vasárnap reggel az ágyból?! Valahol olvastam, hogyha a szavazással lehetne változtatni valamit akkor már rég betiltották volna.

A vásárló által megszabott áron

Régóta ki akarom próbálni mi lenne ha a könyvbarátok annyit fizetnének egy könyvért amennyit számukra megér. Mekkora a külömbség az én éertékbecslésem és a felajánlott érték között? Mennyire működik a lelkiismeret.

unnamed (3)

Olasz lány

Bejött ma egy olasz lány. Egy gyönyörű lány. Megszólalt magyarul. Érződött a kiejtésén, hogy idegen, de azonkívül tökéletesen beszélte a nyelvet és magyar könyvet vásárolt.

Ép testben ép lélek?

Nem csak az orvostudomány szakította el a testet a lélektől, hanem a sport is a testet a szellemtől. Mint annyi sok más nemes szándék ez is zátonyra futott. Jelenleg izomagyú. túlfizetett sportszakmunkások szolgáltatják a cirkuszt amely egyre élvezhetetlenebb,

Gyűrük ura

Ma egy tanítóképzős hölgy kereste Tolsztojtól a Gyűrük urát. Nem akarta elhinni nekem, hogy Tolsztoj nem írt ilyen című művet.

 

Napjaink könyvkereskedéséről

konyvesbolt

A fotó csak illusztráció

Napjainkban nagyon sok kiadó nem kell eladja a könyvet. Furán hangzik? Lehet, de igaz. Nagyon sok könyvkiadó pályázati pénzekből nyomtat és ezért nem kell figyeljen a tartalomra, a gazdasági szempontokra. Ez lehetne jó is csak az a baj, hogy baráti társaságok adják ki jó pénzen egymás könyveit. Gyártják a makulatúrát és cseppet sem érdekli, hogy nincs rá piaci igény. Ez az egyik kereskedelmi modell.

A másik amikor marketing fogásokkal fújják fel a könyvlufit, adják el a talmit, az irodalmi szempontból értéktelent, sokszor emberi, erkölcsi szempontból károsat. Ezek a könyvek tömik meg a könyvesboltok polcait szó szerint elvéve a levegőt az értékes könyvektől, olyan szerzőktől akiknek lenne maradandó mondanivalójuk.

A makulatúra, ponyva kiadás majdnem egykorú a könyvkiadással, de a most kiadott könyvek 90 százaléka makulatúra. lehet ez is a cél. Hogy az aki valamit szeretne fejlődni elvesztődjön a könyvkiadói szemét tengerében.

A másik sajátossága napjaink könyvkereskedésének a körbetartozás. Talán egyike a kereskedelem kevés területeinek ahol hitelbe adnak árut, e esetben könyvet és nagyon sokszor az sem baj ha ezek ellenértékét a könyvkereskedő soha nem fizeti ki mert amint fentebb írtam a pályázati pénzekből nyomtató könyvkiadóknak már az is fárasztóvá vált, hogy kiszállítsa a kinyomtatott könyveket a boltokba mert az munkával jár és ők már úgy is megkapták a pénzük. Innen tova mehet a papírba. Sajnos nagyon sok oda is való.

Céltalanság

Ha a nyugati társadalmat egy szóval kellene jellemezni nekem a céltalanság jut eszembe. Ennek az egyik legszemléltetőbb példája a sport. valamikor úgy indult, hogy a megváltozott életkörülmények miatt kevés testmozgást végzők pótolják azt ami elmaradt kapálásuk miatt kiesett. Aztán elkezdett fejlődni lettek szakágak, alágak, ligák, bajnokságok, profi sportolók, öregedő, az életet kitolni akaró, haláltól félő státusz emberek kalimpálása.

Céltalan körbe-körbe futni a pályán, súlyok emelni ahelyett, hogy elszaladj nagymamád gyógyszereiért, hazacipeld öregedő szomszédasszonyod bevásárlószatyrát, felvágd nagyszüleidnek a tűzifát. Céltalan olyan  rekordokat döntögetni amelyeknek csak statisztikai értéke van. Céltalan dobálni egymásnak a labdát amikor kalákában lehetne segíteni valakinek felépíteni a házát. Ezért is nyújt ez csak pillanatnyi örömöt a pillanat emberének. Célhoz kell egy terv, egy útirány, esetleg egy útitárs.  A pillanat embere nemér rá. Neki most kell. Azonnal.

Olcsó és értékes könyvek az antikváriumokban

enmaszol

 Marosvásárhelyen két antikváriumban jártunk, ahol a világ- és a magyar irodalom klasszikusaitól a szakkönyvekig, útleírásokig, az albumokon át az életrajzokig mindent megtaláltunk. Azt is kiderítettük, a nyomtatott könyv iránti érdeklődés nem csökkent annyira, hogy máris temetni kellene az írott kultúrát. Arra is fény derült, hogy nem csak a közép-, vagy idős korosztály, de a fiatalok és a legfiatalabbak is szeretnek olvasni.

Kleindl László a Szentgyörgy (ma Forradalom) utcában, Molnár József az Arató utcában működteti antikváriumát. Öt, tíz, tizenöt lejért lehet könyvet vásárolni, illetve egy lejért is azokból a sorozatokból, amelyekben számos világirodalmi klasszikust adtak ki, de olyan nagy példányszámban, hogy valamennyi olvasni szerető erdélyi magyar otthonában megtalálható. Így most, ha valaki örököl egy könyvtárat, nem, vagy alig tud túladni rajta. „A Horizont-sorozat mindenkinek megvan a könyvtárában, már senki sem akarja azokat megvenni” – mondta érdeklődésünkre Kleindl László. Ellenben azok közül a világirodalmi klasszikusok közül nagyon sokat azóta sem adtak ki, így sok fiatal megvásárolja, ha „felfedezi” – véli Molnár József, aki egylejes árban kínálta azokat. Többen rá is csodálkoztak, hogy „ilyen jó könyvek kaphatók, szinte ingyen”. A Maros Mallban rendszeresen szerveznek régiségvásárt, ahová a könyveiket is kiviszik az antikváriusok, így akik nem is tudják, hol találhatnának régebbi olvasmányokat, boldogan cipekednek haza a „talált kincsekkel”.


  • Fotó: A szerző felvétele

Arra a kérdésünkre válaszolva, hogy kik „szabadulnának” könyveiktől, Kleindl László elmondta, három kategóriát ismer: azok, akik nagyszüleiktől, oldalági felmenőiktől örökelték meg a könyvtárukat, és nem tudják mit kezdjenek vele, mielőbb szeretnének túladni rajta. Más a saját könyvtárát számolja fel, mert más lakásba költözik, átrendezi az otthonát, vagy úgy érzi, szabadulni akar a „fölösleges” dolgoktól. Van egy olyan réteg is, aki pénzzé teszi értékeit, mert anyagi gondokkal küzd. És ki az, aki antikvár könyvek iránt érdeklődik? – kérdeztük a Szentgyörgy utcai kereskedőtől. A gyűjtők szeretnék, ha egy-egy sorozat teljes egészében a birtokukba kerülne, vagy életrajzot, képzőművészeti albumot, atlaszt gyűjtenek. A diákok, – középiskolások és egyetemi hallgatók – gyakran benéznek, hiszen az iskolai olvasnivaló, illetve a szakkönyv is megtalálható itt. A technika igaz, hogy változik folyamatosan, de az orvosi alaptudnivalók, a fizika, matematika, biológia nem. Így aztán az orvostanhallgatók, a színművészetisek, a gimnazisták keresik az olcsó könyveket. Természetesen vannak az úgynevzett „randomvásárlók” is, akik csupán azért nyitnak be egy-egy könyvesboltba, antikváriumba, mert szeretnek olvasni és érdeklődnek a könyvek iránt.


  • Fotó: A szerző felvétele

Vidéki könyvtáraknak, iskoláknak adományoz könyveket az Arató utcában működő antikvárium, olyan olvasnivalót, amelyek hasznosak az iskolások számára is, amelyeket szívesen olvasnak. Ha több duplum is összegyűlt más antikváriumokkal cserél – magyarázta Molnár József, aki elmondta, hagyatékokat vásárol, megegyezés alapján, ha úgy látja, hogy vannak értékes darabok is az eladásra kínált gyűjteményben. „Éppen a múlt héten vettem egy 800 kötetes könyvtárat, amiből hozzávetőlegesen 200-at tudok értékesíteni” – magyarázta az antikvárius, aki arra a kérdésünkre, hogy mit csinál azokkal a könyvekkel, amelyeket nem tud eladni, azt válaszolta, egy lejért kínálja eladásra. Vannak olyan klasszikusok, amelyeket ma is keresnek, mint például a Virágot Algernonnak, vagy az Elfújta a szél, a Bovaryné, a Bűn és bűnhődés című regényeket.  A gyűjtőkkel Molnár József is kapcsolatot tart fenn, hiszen, ahogy mondja, volt egy úriember, aki a Tanulókönyvtár, az Előre- és a Téka-sorozatot gyűjtötte élete végéig. Mások útleírásokat, történelmi témájú könyveket, életrajzokat gyűjtenek, illetve ritka könyveket, mint például az Erdélyi Szépmíves Céh sorozatát, vagy számozott példányokat, híres írók által dedikáltakat, ex librisszel ellátottakat, vagy régi magyar, 1711 előtt kiadott könyveket.

Molnár József véletlenül lett antikvárius, meséli a Maszolnak. Mint könyvszerető és könyvgyűjtő egyszer megvásárolt egy hagyatékot, mintegy ezer könyvet száz lejért, abból kiválogatta azt, ami őt érdekelte, a többit pedig egy polcra rakta és árulni kezdte. Februárban tervezi, hogy könyvaukciót szervez ritka könyvekből.


  • Forrás: A szerző felvétele

Meg lehet élni antikvár könyvek forgalmazásából? „Meggazdagodni nem, de szerényen élni, igen” – válaszolta Molnár. „Csak az antikváriumból nehezen, de könyvkiadással és új könyvek árusításával is foglalkozom” – mondta Kleindl. Abban mindketten egyetértettek, hogy szeretni kell ezt a foglalkozást, szenvedéllyel kell csinálni, másképp nem érdemes.