Kapzsiság, irigység, önzés

A kapzsiság, irigység, önzés csapdáit mindenképpen el kell kerülni az üzletmenetben, hogy az ember nyugodtam hajtsa a fejét nyugvóra.

Nehéz lecke volt, még nehezebb megtanulni és pokolian nehéz gyakorlatba ültetni.

Én is igyekeztem minél olcsóbban vásárolni a könyveket és arra volt is üzletpolitikai, gazdasági indokom. Nevezetesen, hogy a konkurencia is azt teszi és ha másképp tennék, akkor hátrányba kerülnék az üzleti versenyben. Csak megszólalt egyszer a lelkiismeret. Nem lehet gúnyt űzni az emberekből és aprópénzért próbálni megvenni az eladásra felajánlott könyveket. Természeten szem előtt kell tartani az eladási árat, a könyvek állapotát, azt, hogy gyorsan vagy esetleg hosszabb idő alatt lehet eladni, de nem lehet és nem szabad 50 banit felajánlani könyvenként. Le kell győzni a kapzsiságot. Le az irigységet is. Nem kell érdekeljen, hogy más milyen árban veszi a könyveket, hanem azt kell szem előtt tartsam, hogy jó könyveket vegyek tisztességes áron és nyereséggel adjam el. Fedezzem a működési költségeim és maradjon annyi haszon ami szükséges a megélhetéshez. Ha az ember nem kapzsi akkor rájön, hogy elég kevés dologra, tárgyra van lényegében szüksége a mindennapokban. Engem a betegségem ébresztett erre rá. Addig és is akartam plazma TV-t, menő kosztümöt, mindenféle haszontalan és fölösleges dolgot Rendben kellett tegyem a fejemben, hogy mi a fontos. Tudtam, hogy az antikváriusi életforma küldetés mert megment és új tulajdonoshoz juttat szellemi értékeket, de ha ez így van akkor egy drágább könyvet oda kell adni valakinek akinek nagy szüksége van rá, de nincs elég pénze, annyiért mennyit meg tud fizetni mert egy antikvárius őrzi és megosztja a könyvekbe foglalt tudást.

A régi, ritka könyvek azok amelyek helyrebillenthetik a zsebben az egyensúlyt.

Az idő bebizonyította, hogy azzal, hogy rendszeresen adok ingyen könyveket, hirdetek meg 1 lejes könyvakciókat nem befolyásolta károsan az üzletmenetet.

Nem szeretem ezt a társadalmi rendet mert igazságtalannak tartom és egy álmombeli antikváriumban mindenki annyit fizetne a polcról leemelt könyvért vagy inkább a munkámért amennyit jónak lát és én lényegében a könyvek beszerzését és rendszerezését végezném. Sajnos ez ebben az életemben nem hiszem, hogy lehetséges.

Mindent a javunkra fordíthatunk

Most, hogy az eladás lényegében megszűnt, de egyúttal nagyon sok idő szabadult fel végre azokra a fejlesztésekre, időhiány, na meg lustaság miatt elódázott fejlesztésekre, részletek pontra tételére helyezhetem a hangsúlyt amelyek régóta terve voltak véve.

Most legalább nem hivatkozhatok időhiányra és erőt veszek lustaságomon is ami főleg a nem szeretem munka elvégzésekor uralkodik el rajtam.

Nem tusom meddig tart ez az állapot, de igyekszek a legtöbbet kihozni belőle, hogy amikor véget ér sokkal szebb, jobb, használhatóbb antikvárium várja a könyvbarátokat

Más lesz a világ

Ez után a járvány vagy hatalmi érdekek miatt létrehozott válság után más lesz a világ és a gazdasági élet.

Annyiban fog hasonlítani a 2008-as válsághoz, hogy azok a vállalkozások fogják a legjobban megsínyleni amelyek nem alapszükségleti cikkeket, szolgáltatásokat nyújtanak. Annyiban viszont más, hogy sokkal mélyebb lesz, sokkal több embert érint. Sokkal több szenvedést fog okozni.

A lecke fel van adva az antikváriumunknak. Nehéz lecke és nem lehet ismételni. Meg kell oldani, de ahol a gond ott van a megoldás is. Csak rá kell bukkanni.

Komplikált idők

Más országok gazdasági valóságát nem ismerem első kézből, de Romániában ez a járvány tönkre fogja tenni a kis és középvállalkozások zömét. Nagyon kevés cég bír ki egy hónapot nulla bevétel nélkül. Mivel valószínű több hónapot is nélkülözniük kell a bevételt nagyon sokan lefogják húzni a rolót.  Akkor eljön a nagy cégek uralma. Csökkenni fog a választás lehetősége, nőni fog a nagy cégek ereje és ezzel együtt az érdekérvényesítési képessége.

Nagyon nincs mit tenni mert az emberek félnek a vírustól, a karanténtól. Tisztában vannak vagy legbelül érzik, hogy ez el fog húzódni és kell spóroljanak mindennel. Ezért elsősorban a létfontosságú dolgokat fogják vásárolni és ott ahol ez a legolcsóbb. Tehát a nagy cégeknél. Ezért nagyon kevés esélye lesz sok kis és középvállalkozásnak talpon maradni a járvány végére.

Nehéz idők

Remélem segíteni fog az egészségem mert nagyon nehéz idők jönnek. A vírus krízis miatt az emberek egy darabig csak a legszükségesebbeket fogják vásárolni és ebbe nem igazán tartoznak bele a könyvek.

Ezért túlélési stratégiát kell kidolgozzak, hogy átvészelje az antikvárium az előttünk álló kemény hónapokat. Ez kemény lesz és durva. Nagyon sok cég fog csődbe menni és ezért nagyobb gazdasági válságra számítok mint az összes ami volt az utóbbi 50 évben. Egyrészt az árak folyamatosan fognak emelkedni, másrészt a csődökért egyre több lesz a munkanélküli és emiatt jó esetben be fog kelleni fagyasszák a közszféra béreit és a nyugdíjakat. Mindezt úgy, hogy nem túl távoli jövőben a mostani bérek, nyugdíjak vásárlóértéke a felét sem fogja érni.

Na ezt kell átvészeljem. Ehhez minden fizikai és szellemi kapacitásomra szükség lesz és kérem z Istent, hogy adjon ehhez a megpróbáltatáshoz egészséget mert két, háromszor annyit fog kelleni dolgozzak mint eddig.

Isten segítsen mindenkit az előttünk álló nehéz időkben.

A jó pap is holtig tanul

A könyv szeretete nem elég egy antikvárium működtetéséghez. Az olvasottság sem. Mindkettő fontos, de nem elég. Meg kell szerezni a cégviteli, gazdasági ismereteket, könyvészeti ismereteket, könyvkötészeti ismereteket. Kell fejleszteni és naprakész lenni a magyar, román és világirodalom fejleményeivel, a könyvritkaságok világával. Az én esetemben napirendre kerülni a szakkönyvek területével is.

Szóval ha fejlődni akarok, akkor kell tanuljak. Önszorgalomból, autodidakta módon és régi antikváriusoktól, könyvkötőktől is.

Most esténként a könyvészetet, a könyvek rendszerezését, katalogizálását tanulom.

Nem tudom bizonyítani, de legbelül tudom, hogy a könyvek, a munkám szeretete nagymértékben hozzájárult, hogy nem hatalmasodott el rajtam a betegség, terjedt szét a daganat.

Annyi erőt adott, hogy az 5 hét sugár meg kemoterápia alatt is mindennap kinyitottam a boltot mert az engem megnyugtat.

Most, hogy jók az eredményeim és nyertem még időt a térség legjobb szak meg régi, ritka könyveket forgalmazó antikváriumává fejlesztem az antikváriumunkat és még az idén be fogom indítani a könyvaukciót is.

Egy könyv költsége és ára

Van vételár és eladási ár. A laikusok azt hiszik, hogy a kettő közötti különbség a haszon. Pedig a könyvek megvásárlási ára csak a költség egy része. Ha el kell szállítani akkor hozzáadódik a szállítási költség. Kell raktározni ami pénz. Kell katalogizálni ami idő, munka tehát megint pénz. Kell hirdetni. Kell biztosítani a boltban a feltételeket fűtés, villany. Kell telefon, internet. Kell fizetni bért és utána majdnem még egy annyi adót az államnak. Az eladás után szintén kell fizetni a forgalom után 3 százalék adót. Fizetni a könyvelőt aki mindezt kiszámítja. Hozzáadódnak még apró költségek amelyek azért összegyűlnek. Munkavédelem,kasszagép karbantartás, tűzoltókészülék feltöltés. Ezek a költségek mind hozzáadódnak az eladási árhoz. Tehát a vételárra még rájön egy csomó költség. Ezért a haszon nem a vételár és az eladási ár közötti különbség hanem a vételár, plusz a járulékos költségek levonva az eladási árból. Ezért van előnyben a zugkereskedő akinél a haszon valóban jóformán a vételár és az eladási ár közötti árrés.

Fejő intézmények

Nem tudom máshol hogy van, de nálunk Romániában az államon kívül még parazita cégek is fejik a vállalkozásokat. Például törvény kötelezi a cégeket, hogy évente fizessenek kasszagép karbantartási díjat. 140 lejt. Csak dugják az ember orra alá a számlát. Újabban kitalálták, hogy a régi tűzoltókészüléket már nem lehet újratölteni, hanem szintén darabonként 140 lejért újat kell venni. Kell ezenkívül fizetni a munkavédelmisnek. Kértek biztonsági tanúsítványt a rendőrségről. Kell hulladékgazdálkodási tanfolyam és a sort lehet folytatni. Parazita cégek fejik a vállalkozásokat a hasznukra megszavazott törvényekre hivatkozva. Bosszantó amikor a munkád gyümölcsét lefölözik élősködők.

Az üzleti autizmus

muresmall

Ha korunkat kellene jellemezzem, akkor ami szembeszökő az az empátia egyre terjedő hiánya és minden területre kiterjedő autizmus.

Legjobban a politikai életben, a pilitikusoknál figyelhető meg, de ezzel nem foglalkozom mert ez nem az én kenyerem.

Sok éve szervezem a Maros mall-ban régiség és kézművevásárokat. Azért is mert szeretem és azért is mert ez egy plusz jövedelmet hozott. Amikor nem a zsbemből kellett kitegyem a pénzt mert volt aki lelépett fizetés nélkül, volt amikor az utolsó pillanatba mondták vissza. Mindezek ellenére vagy 7 éve havi rendszerességgel szerveztem ezeket a vásárokat. Közveb folyamatosan növelték a bérlési díjat, lenyomtak a torkomon egy túzoltó és munkavédelmi céget amelyi holmi papírok aláírása végett nyújtotta a markát. Közben a mall évről évre épült le. Időve kialakult egy törzs kiállítógárda akik a termékeikkel vásárlókat tudtak ide vonzani és ki tudták árulni a helydíjat amit nekem fizettek és nekik is megérte.

Ment ez Májusig. Május 27-én került egy új igazgatónő a mall élére. Ez a negyedik igazgató akinek a regnálását megértem. Pont kinevezése napjára esett a májusi vásár. Ez lezajlott a maga rendeje-módján. Nyáron lasszóval lehet csak kiállított fogni mert híre ment a vásárosok között, hogy egyre kisebb a forgalom. Ennek ellenére szép summát termeltem az évek során a mallnak. Következett volna a júniusi vásár. Nyáron nem egy üzleti siker a vásár mert sok falu, városnap, népünnepély várja kézműveseket ingyen kiállítási lehetőséggel. Ennek ellenére akkor is megtartottam ezeket a vásárokat, hogy ne szakadjon meg a folytonosság mert ha valamit félbehagynak nagyon nehéz onnan folytatni ahonnan abbamaradt és a nagy nehezen, hosszú évek alatt kialakult vásásrlókört nagyon hamar ellehet veszteni mert olyan, hogy vásárlói lojalitás egyre ritkábbá váló fogalom.

Ezért, bár tudtam, hogy nagy bevételre nem számíthatok a fenti okok miatt telefonáltam a titkárságra, hogy megkérdezzem mevan e a szerződés a júniusi vásárra. A titkárnő szivélyesen azt mondja, hogy megkérdi az új igazgatónőt. Alig telik bele pár perc és visszahív a titkárnő, hogy az igazgatónő azt üzeni, hogy egyelőre nem lesznek vásárok.

Elsötétül minden a szemem előtt mert végtelenül pofátlan eljárás, hogy ne személyesen közölje és indokolja meg miután annyi éven át, hónapról hónapra bevételhez juttattam őket. Írtam a kolozsvári vezetőségnek beszámolva az új igazgatónő eljárásáról. Valószínú levelem hatására szóltak neki és felhívott, hogy megerősítse a döntését a vásárok felfüggesztéséről. Utána hívtak vásárosok akik szigetet béreltek túőlük, hogy anélkül, hogy bejelentette volna egyik napról a másokra ötven százalékkal megemelte a bért. Ez is egy kis bevétel volt a mall-nak. Ők is visszamondták a helyüket.

Az igazgatónő csak azt az autista üzleti politikát vette figyelembe amit az egyetemen, üzleti kurzusokon beléjük sulykolnak. Hogy a profit  a szent. Hogy ezért mindenen át kell gázolni. Tudta, hogy egy daganatos betegséggel küszködök és úgy dolgozok. Tudta, hogy mennyi bevételt termeltwem hány éven át. Ennek ellenére a jővendő bevétel fantazmagórikus reményében mindent felrug.

Ő fogja majd az utolsó ásonyomot megásni a mall sirjának mert már lassan kezdett egy szellemüzlethez hasonlítani. Lelke rajta. Vajon van neki?