AZ út az “üzletembertől” az antikváriusig

Kezdetben engem is maga alá gyűrt az üzleti szemlélet. Targetek, hosszútávú fejlesztési tervek lebegtek szemeim előtt. Aztán idővel rájöttem, hogy az antikvárius fő feladata a könyvek megmentése és a kapott árnál fontosabb, hogy megfelelő kézbe kerüljön a könyv. Antikváriusnak lenni, jó antikváriusnak lenni hivatás. Le kell győzni a kapzsiságot és maradéktalanul örvendeni a felcsillanó szemnek amikor valakinek a kezébe adhatok egy olyan könyvet amelyre régóta vágyott. Most fokozatosan, szem előtt tartva a fentieket , szakantikváriummá alakítom át a boltot mert szeretem a szakkönyveket és úgy érzem megtudok birkózni ezzel a feladattal. Sokat kell még ezen a területen tanuljak mert sok szaknál a könyvben levő információ idejét múltá válik, de szakkönyvek is megérdemelnek egy esélyt, hogy a bennük foglalt tudás tovább adódjon.

A Táltos

Boltunk megnyitásának a kezdetétől, tíz éve jár be egy torzonborz emberke. Úgy mutatkozott be akkor, hogy ő a Táltos. Őszintén mulattam rajta. Aztán fokozatosan megismertem és rájöttem, hogy a torzonborz külalak mögött nagy tudás lakozik. Most ismét meglátogatott mert megkért, hogy szerezzem be neki Ráth-Végh István Az emberi butaság kultúrtörténete című könyvét. Egy azelőtti alkalommal említettem neki a betegségem, de minden további információ nélkül. Most amikor bejött az első kérdése az volt, hogy jelent e meg szájherpesz. Nem volt honnan tudja, hogy a tünetek súlyosbodása előtt egymás követték a szájherpeszek. Volt amikor egyszerre kettő is megjelent. Szerinte herpesz az amit nálam ráknak diagnosztizáltak. Van benne logika. Meglepően tájékozott volt a félrediagnosztizálásokról, a túlélési statisztikát javító egészségesek rákossá nyilvánításáról. Tartott egy előadást a szervezet öngyógyító és regeneráló képességéről. Olyant, hogy megállná a helyét bármilyen szakember előtt.

Minden találkozásnak megvan a maga oka és tanulsága