A próféta szólt belőlem

20190720_122533

Tegnap megérkezik egy autó. Mézes-mázas hölgy, hogy hoztak 15 zsák könyvet adományba. Minden zsák szája lekötve A 15 zsák végül tíz, de ajándéklónak nem nézik a fogát. Lepakoljuk és alig várom, hogy kibontsam a zsákokat. Olyan ez mint a kincskeresés vagy vadászat. Vérfolyás nélkül növeli az adrenalin-szintet. Ebéd után kiírom az antikvárium ajtójára, hogy megtalálnak egy lyukkal odább ha könyvet szeretnének vásárolni éElső zsák szemét, második zsák szemét és így tovább. Még ingyen sem lehet adni adományba. Vagy penészes vagy hiányzanak oldalak vagy értéktelen szennyiromány. Nyilvánvalóvá vált, hogy azért hoztk mert olcsóbb volt elhozni hozzám mint elmenni a vátos szélére egy begyűjtőközponthoz ahol adnak 10 banit kilójáért. Mit mondott magában. Toljunk ki a hülyével. Majd válogassa a szemetet. Sok zsák után láss csodát. Előkerül az egyik zsákból pár értékesebb könyv. Látva a leányzó fekvését mondom magamban, hogy valószínű nem tudták, hogy van valamennyi értéke az “adománynak” vagy ha rájönnek akkor utánajönnek a pár valemennyit érő könyvért. Nem egy vagyon  amit találtan a tíz zsák szemétben.Pár tíz lej.

Ma telefonálnak, hogy meglett a Pegeout, régiségnek számító versenykerékpárom. Szakmai elfwerdülés megmenteni tárgyakat. Ameddig tartott a sugárterápia, utána meg az időnkénti elzáródása a nyaki ütőeremnek nem mertem kerékpározni. Most, hogy jó ideje nem jelentkezik a baloldali bénulás, szédülés azt mondtam megjav1ttatom, hogy gyorsabban küzlekedjek és mozogjak. Félúton a biciklijav1tó felé szól a telefon. Felveszem. A vonal másik végén a mézes-mázas hölgy fia. Azért áll az üzlet előtt mert véletlenül bekeveredett más zsák is amit nem szerettek volna ideadni. Mit lehet erre és neki mondani?!