Az üzleti autizmus

muresmall

Ha korunkat kellene jellemezzem, akkor ami szembeszökő az az empátia egyre terjedő hiánya és minden területre kiterjedő autizmus.

Legjobban a politikai életben, a pilitikusoknál figyelhető meg, de ezzel nem foglalkozom mert ez nem az én kenyerem.

Sok éve szervezem a Maros mall-ban régiség és kézművevásárokat. Azért is mert szeretem és azért is mert ez egy plusz jövedelmet hozott. Amikor nem a zsbemből kellett kitegyem a pénzt mert volt aki lelépett fizetés nélkül, volt amikor az utolsó pillanatba mondták vissza. Mindezek ellenére vagy 7 éve havi rendszerességgel szerveztem ezeket a vásárokat. Közveb folyamatosan növelték a bérlési díjat, lenyomtak a torkomon egy túzoltó és munkavédelmi céget amelyi holmi papírok aláírása végett nyújtotta a markát. Közben a mall évről évre épült le. Időve kialakult egy törzs kiállítógárda akik a termékeikkel vásárlókat tudtak ide vonzani és ki tudták árulni a helydíjat amit nekem fizettek és nekik is megérte.

Ment ez Májusig. Május 27-én került egy új igazgatónő a mall élére. Ez a negyedik igazgató akinek a regnálását megértem. Pont kinevezése napjára esett a májusi vásár. Ez lezajlott a maga rendeje-módján. Nyáron lasszóval lehet csak kiállított fogni mert híre ment a vásárosok között, hogy egyre kisebb a forgalom. Ennek ellenére szép summát termeltem az évek során a mallnak. Következett volna a júniusi vásár. Nyáron nem egy üzleti siker a vásár mert sok falu, városnap, népünnepély várja kézműveseket ingyen kiállítási lehetőséggel. Ennek ellenére akkor is megtartottam ezeket a vásárokat, hogy ne szakadjon meg a folytonosság mert ha valamit félbehagynak nagyon nehéz onnan folytatni ahonnan abbamaradt és a nagy nehezen, hosszú évek alatt kialakult vásásrlókört nagyon hamar ellehet veszteni mert olyan, hogy vásárlói lojalitás egyre ritkábbá váló fogalom.

Ezért, bár tudtam, hogy nagy bevételre nem számíthatok a fenti okok miatt telefonáltam a titkárságra, hogy megkérdezzem mevan e a szerződés a júniusi vásárra. A titkárnő szivélyesen azt mondja, hogy megkérdi az új igazgatónőt. Alig telik bele pár perc és visszahív a titkárnő, hogy az igazgatónő azt üzeni, hogy egyelőre nem lesznek vásárok.

Elsötétül minden a szemem előtt mert végtelenül pofátlan eljárás, hogy ne személyesen közölje és indokolja meg miután annyi éven át, hónapról hónapra bevételhez juttattam őket. Írtam a kolozsvári vezetőségnek beszámolva az új igazgatónő eljárásáról. Valószínú levelem hatására szóltak neki és felhívott, hogy megerősítse a döntését a vásárok felfüggesztéséről. Utána hívtak vásárosok akik szigetet béreltek túőlük, hogy anélkül, hogy bejelentette volna egyik napról a másokra ötven százalékkal megemelte a bért. Ez is egy kis bevétel volt a mall-nak. Ők is visszamondták a helyüket.

Az igazgatónő csak azt az autista üzleti politikát vette figyelembe amit az egyetemen, üzleti kurzusokon beléjük sulykolnak. Hogy a profit  a szent. Hogy ezért mindenen át kell gázolni. Tudta, hogy egy daganatos betegséggel küszködök és úgy dolgozok. Tudta, hogy mennyi bevételt termeltwem hány éven át. Ennek ellenére a jővendő bevétel fantazmagórikus reményében mindent felrug.

Ő fogja majd az utolsó ásonyomot megásni a mall sirjának mert már lassan kezdett egy szellemüzlethez hasonlítani. Lelke rajta. Vajon van neki?