A nyomor hirnökei

agresszivnyomor

Talán a legszívszorítóbb mikor mélyszegénységbe lecsúszott emberek hoznak be pár, legtöbbször rossz állapotban levő könyvet, remélve, hogy kikerül belőle a kenyér, féldeci vagy a csomag cigaretta. Mély nyomot hagy az emberben nézésük. Az a szomorúság, reményvesztettség, mélyen bent felcsillanó remény, hogy hátha átvészelik a mai napot is.

Általában átveszem tőlük a könyveket és annyit adok amennyiért én tudom eladni vagy többet vagy odaajándékozom intézményeknek.

És van a másik nyomorban élő kategória: az alvilág ahogy én nevezem őket. Ők agresszívek. Alkoholisták, tyúktolvajok és ehhez hasonló foglalatosságúak. Értéktelen holmit akarnak értékesíteni jóval többért mint amennyit ér. Ha egyáltalán ér valamit. Őket nem tudom sajnálni. Engem nagyon hosszú ideig megviselt az agresszív fellépés és nagyon sok kalamajkám is adódott ebből. Túlfizettem,  bevettem pedig tudtam, hogy nem kellene. Valósággal leblokkoltam az agresszivitással szemben. Nagyon nehezen vetkőztem le ezt a rossz szokásomat. Most már az egresszív ellépés csak idegesít és akkor is visszautasítom a portékát ha hasznát venném csak mert követelte és nem kérte, hogy megvásároljam.