A tünemény

Bejött ma a boltba egy talpig feketébe öltözött, kortalan tünemény. Apró, ortodox apáca ruhát visel és választékos magyarsággal szól hozzám. Bibliát és orosz nyelvkönyvet keres. Szó, szót hoz és elmeséli életét. Magyar szülök gyermeke. Moldovában született és nevelkedett mert édesapját oda helyezték ki mérnöknek. Kijárta Kolozsváron a Geológia Egyetemet. Volt férjnél egy rövid ideig.

48 éves, nem mutatja korát. Ebből 25 évet egy bukaresti kolostorban töltött. A kezein látszik, hogy nagyon sokat dolgozott.

Büszkén vállalja magyarságát és elmeséli, hogy a zárdában román társai az ünnepeken magyarul köszöntötték fel, hogy kedveskedjenek neki.

Most temette el az édesanyját és gondozza rákos édesapját. minde baj ellenére végtelen lelki nyugalom sugárzik belőle.

Választékosan beszél, minden szavának súlya van, nem használ egy szót sem fölöslegesen. Napi egyszer eszik ebédre. Szerinte a vacsora kéri a reggelit. Bejárta Franciarszág, Oroszország, Görögország meg a Szentföld ortodox kolostorait. A román és a magyar nyelv mellett beszél angolul és franciául. Most tanul oroszul.

A beszélgetésünk közben meg elénekel egy szép régi magyar ortodox dalt a Szűz Anyáról. Aki nem tudja Szent István előtt sok magyar volt híve a kereszténység ortodox ágának.

Köszönöm a Gondviselőnek, hogy sok tévelygés után az antikvárium felé vezette utamat, mert azóta szép embereket ismerek meg és ez visszaadta a hitem, hogy nincs minden elveszve.