Az álmatlan éjszakák

Az apró sikerek az átalvatlan éjszakákból születnek. Talán a Gondviselő kegyelmez meg időnként egy-egy mentő ötlet születésével.

Átalvatlan éjszakák egy vállalkozásnál pedig vannak. Vannak mert sehol nem tanították, hogyan kell vállalkozni. Zárójelben azok akik az egyetemeken tanítják életükben nem vállalkoztak. Nem is értem, hogy gondolják, hogy olyan valamit tudnak tanítani amit ők soha nem gyakoroltak.

Először van az álom. Látjuk a lelki szemeink előtt, hogy a tollasodás útjára lépünk. Látjuk leendő javaink gyarapodását. látjuk a vállalkozás nyeresége által nyújtott biztonságot és esetleg látjuk azt a jót amit a cégünk tevékenysége az emberiségnek hoz.

Amit nem látunk az az, hogy mindenhez meg kell járni a poklok poklát, meg kell fizetni a bebocsátáshoz szükséges vámot. Pénzben, kapcsolatok, barátságok felbomlásában, órákig tartó veszekedésekben, sokszor korgó gyomorban.

Az első időkben és ez nálam évek óta tart ébren tart, hogy miből fizetem a számlát vagy és, hogy köttetem vissza a gázt, hogy kérjek haladékot a vizesektől, hogy tudjam visszaköttetni a kikapcsolt telefont, miből adjam ki a fizetést, miből fizessem ki az árut amikor az üzlet, a cég bevétele a töredéke a kifizetendő pénznek.

Ha ismerné az ember az összes buktatót, akkor soha hozzá nem fogna a cégalapításhoz.

Aztán ha az ember kitart, bár már a fél világ az ellensége és negyedének tartozik, akkor mindig történik valami ami pillanatnyi időt ad az újabb alámerülés előtt. Egy ötlet, hogy vásárt szervezzen. Egy véletlen ami antikváriummá változtatja a volt kézműves, aztán kézműves, régiség, galéria hibridet. Egy jó szó. Egy elismerés. Mindig időben érkezik. Akkor amikor az ember azt hiszi, hogy már nincs tovább.

Aztán megtanulja, hogy bár úgy tűnik össze fog omlani a világ, rászakad az ég mindig van tovább és minden új nap új jövőt ígér.