Olvasóklubot nyitna az antikvárius

Régi könyvek otthonában NAGY SZÉKELY ILDIKÓ

Fotó: Nagy Tibor

Sok marosvásárhelyi talán még nem tudja, hogy az Arató utca 6. szám alatt igen gazdag könyves sziget várja a betérőket. A Góbé antikváriumot öt évvel ezelőtt nyitotta meg Molnár József. Az antikvárius újabban olvasóklub létrehozását tervezgeti, ennek kapcsán kerestük fel.
“Olvasóklubot nyitna az antikvárius” bővebben

A tünemény

Bejött ma a boltba egy talpig feketébe öltözött, kortalan tünemény. Apró, ortodox apáca ruhát visel és választékos magyarsággal szól hozzám. Bibliát és orosz nyelvkönyvet keres. Szó, szót hoz és elmeséli életét. Magyar szülök gyermeke. Moldovában született és nevelkedett mert édesapját oda helyezték ki mérnöknek. Kijárta Kolozsváron a Geológia Egyetemet. Volt férjnél egy rövid ideig.

48 éves, nem mutatja korát. Ebből 25 évet egy bukaresti kolostorban töltött. A kezein látszik, hogy nagyon sokat dolgozott.

Büszkén vállalja magyarságát és elmeséli, hogy a zárdában román társai az ünnepeken magyarul köszöntötték fel, hogy kedveskedjenek neki.

Most temette el az édesanyját és gondozza rákos édesapját. minde baj ellenére végtelen lelki nyugalom sugárzik belőle.

Választékosan beszél, minden szavának súlya van, nem használ egy szót sem fölöslegesen. Napi egyszer eszik ebédre. Szerinte a vacsora kéri a reggelit. Bejárta Franciarszág, Oroszország, Görögország meg a Szentföld ortodox kolostorait. A román és a magyar nyelv mellett beszél angolul és franciául. Most tanul oroszul.

A beszélgetésünk közben meg elénekel egy szép régi magyar ortodox dalt a Szűz Anyáról. Aki nem tudja Szent István előtt sok magyar volt híve a kereszténység ortodox ágának.

Köszönöm a Gondviselőnek, hogy sok tévelygés után az antikvárium felé vezette utamat, mert azóta szép embereket ismerek meg és ez visszaadta a hitem, hogy nincs minden elveszve.

Még egy vissza

Van amikor rosszul megy és úgy érzed minden ellened fordul. nincs pénzed a számlák, az áru kifizetésére. Van amikor választanod kell, hogy gyógyszert veszel vagy számlát, árut fizetsz. Azt hiszed, hogy rád borul az ég és azt szeretnéd, hogy megnyíljon alattad a föld. Érzed, tappintani lehet körülötted a légüres teret. “Még egy vissza” bővebben

A vásárhelyi Góbé Antikváriumban jártunk

Nemes Gyula

„Az antikvárium az írói nagyság mértékét is jelöli”

Néhány évtizede, ha azt hallottuk, hogy „góbé” mindenki számára egyértelmű volt, hogy egy furfangos székely emberről van szó. De a kifejezés napjainkra valóságos márkanévvé, brandé nőtte ki magát. Ma már van Góbé Zenekar, -Fest, -Card, -termék, -csárda, -panzió, -sport, gyermekkuckó és ki tudja, még mi minden. Na meg itt van Marosvásárhelyen a Góbé Antikvárium. Ennek tulajdonosát, Molnár Józsefet az üzlet létrejöttéről, az antikváriusi foglalkozás szépségeiről, érdekességeiről kérdeztük.

 

 Mikor és hogyan indult el a Góbé Antikvárium?

Hogy egyáltalán elindult, nevezhetjük véletlennek vagy inkább isteni gondviselésnek. A boltot 2009-ben indítottam Góbé Shop néven, ahol kézműves termékeket, régiségeket árultunk, de ez nem igazán működött. 2011-ben aztán beállítottam egy könyvespolcot, amelyre egy biológia tanárnő hagyatékából származó darabokat helyeztem el. A hagyaték kb. 1 000 könyvet tartalmazott, amiből 300 érdekelt engem, a többivel meg nem tudtam mit kezdeni. Ebből a könyvespolcból nőtte ki magát tulajdonképpen aztán az antikvárium.

–Honnan a régiségek, könyvek iránti vonzalom?

Úgy is fogalmazhatok, hogy a régiség életem nagy szerelme. 40 éve gyűjtöm a könyveket, ezt gondolom, még édesapámtól örököltem. Ő a régi pénzek és ritka bélyegek szenvedélyes gyűjtője volt. A könyv meg a mindenem, a könyvtáram a büszkeségem. Szinte nem telik el nap, hogy otthon ne olvassak valamit. Több könyv is az éjjeli szekrényemre van készítve, aztán hangulatomtól vagy fáradtsági szintemtől függően olvasok azokból. De úgy gondolom 100 élet sem volna elég arra, hogy mindent, mit szeretnék, elolvassak.

–Miért „Góbé” Antikvárium?

2004-ben, mindenki tudja miért, elhatároztam, hogy minden téren teszek a székelységem érdekében. Én azt mondtam, székely vagyok és a magyarokat rokonnépnek tekintem. Mikor aztán megnyitottam az üzletet, Góbénak neveztem, ezzel is felvállalva székely identitásom.

–Milyen könyvei vannak?

A könyvállományomnak ma már csak kb. fele magyar nyelvű, 40 százaléka román, a többi vegyes: német, angol, spanyol, francia, török, orosz. Nagyrészt regények, de sok a szótár, a szakkönyv. Több sorozatot is kigyűjtöttem. Újabban elkezdtem a dedikált könyvek gyűjtését is. Az „online boltomban” több mint 9000 cím szerepel.

–Van-e igény antikváriumra? Kik a vásárlói?

Szerintem mindig voltak és lesznek, akik tapintható, forgatható könyvet olvasnak. Ezt akkor is lehet olvasni, ha áramszünet van, nem kell attól tartani, hogy vírus támadja meg vagy törlődik az adatbázis. Nyugaton például a könyv jelenleg reneszánszát éli. Vásárlóimnak negyed része fiatal, fele középkorú és negyed része idős ember.

–Tartja a kapcsolatot könyvtárakkal?

Igen. A vásárhelyi Teleki Tékával is felvettem a kapcsolatot, de a székelykeresztúri könyvtárral gyakran cserélünk a dupla példányokból. De adományozni is szoktam, adtam például Bögözre vagy az árvaháznak és az EMKE-nek, akik a szórványvidékekre juttatják el a könyveket.

–Hogyan kerülnek be az antikváriumba a könyvek?

Elsősorban elhalálozás esetén, hagyatékok formájában, amelyek azért jutnak az antikváriumba, mert az új tulajdonosok kisebb lakásba költöznek vagy külföldre távoznak. Külön kategória aztán a „lecsúszottaké”, akik az örökségükbe maradt könyveket váltják át italra. Többször előfordult, hogy értelmiségi szülők gyermeke, unokája – alig állva a lábán – hozott be könyveket. Valamint a cigányok, akik házalnak, gyűjtenek könyveket is és behozzák hozzám hasznosítani azokat.

–Miért van szükség egyáltalán antikváriumra?

Elsősorban azért, mert itt megmentődnek a könyvek! Vagy egy könyvszerető gyűjtőnél maradnak, vagy olyan ember vásárolja meg, aki értékeli. Amint a jelmondatunkban is szerepel: Mentjük a múltat, őrizzük a jövőt! De az antikvárium szerintem az írói nagyság mérője is. Itt derül ki, hogy milyen író volt valaki. Van olyan, akinek a könyveit folyamatosan keresik, igénylik, van, akit néha keresnek és van, akit soha. Reklámmal manapság el lehet adni könyveket, de egy idő után idekerülnek a könyvek és itt derül ki, van-e értéke vagy nincs.

–Hogyan lett antikvárius és milyen a jó antikvárius?

Én úgy gondolom az életben előbb-utóbb minden, amit tesz, hasznára válik az embernek. Lehet, hogy akkor nem tudatosul benne, de évek múlva rájön, ezt vagy amazt miért kellett megtennie. Például a Papiu Ilarian Líceumban jártam két évet román nyelvű osztályba, történelem-filológia szakra, ott érettségiztem. Ez arra volt jó, hogy magas szinten megtanuljam a román nyelvet és megismerjem a román irodalmat. A szüleim azt szerették volna, hogy orvos legyek, de nem tudtam megszokni a kórházszagot, így biológiát végeztem Kolozsváron a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, és biológiatanár lettem. Nagy hasznát vettem ilyen jellegű tudásomnak is a szakkönyvek területén. Szerintem az antikváriusi munka csúcsa, amikor szakkönyveket forgalmazunk. Van, aki csak használt könyvet árul, van, aki régit, ritkát. Létezik antikvárium, amelyik szakkönyvekre szakosodott és van, amelyik újat és használtat árul vegyesen. Ez utóbbit a szakma aljának tartják.

–Mik a jövőbeni tervei?

Mint említettem már, online boltom is van, muszáj volt megtanulni a weblapkészítés fortélyait is ahhoz, hogy az ember lépést tudjon tartani az igényekkel. De érdekes módon a virtuális világban nagyobb a konkurencia, mint gondoltam. Míg a való világban, itt, Vásárhelyen két bolt volt az enyémmel egyező profilon, ott több száz van. Tervezem az ilyen irányú továbbfejlesztést. Ugyanakkor egy igazi könyvet is szeretnék írni. Stemmer Ödön megírta az Egy antikvárius visszaemlékezéseit, én meg szeretném írni Egy antikvárius mindennapjait.

 

Vera, a füstölgő állatok és én

Tegnap Vera az 1 éves német gúnyász szökött meg. Első fordulóra csak az Arató utca sarkáig. Onnan cipeltem vissza. Látva, hogy kint tágasabb másodjára is megpróbálta, de most már szélesítette a hatósugarát. Átszaladt a rádióhoz a körforgalomnál, hogy a frászt tette belém: Fél 9 csúcsforgalom. Utána elszaladt a Kálváriáig. Onnan át a Hosszú utca másik felére. Aztán vissza az autók között. El a Gecse utcáig. Amikor átszaladt a Scopusnál csak az Isten mentette meg, meg a sofőr aki egy nagyot fékezett. Ezúton és látatlanban is köszönöm neki. Végül, látva, hogy azok a nagy négykereken járó, füstölő állatok nem barátságosak és nem játszanak vele, hazalibbent és megállt a kapunál. Én meg minimum egy évet öregedtem, de le is ment rólam egy kiló ahogy papucsban slattyogtam a Kálváriáig és onnan vissza Gecse utcáig.

Lopott, eltűnt könyvek

Ritka kiváltság, főleg agy bibliofil antikváriusnak egy olyan városban lakni ahol a Teleki-Bolyai könyvtár székel és nagyon fáj, hogy az évszázad könyvlopása városunkhoz és ehhez a nagyhírű-multú könyvtárhoz kötődik.

A Teleki-Bolyai Könyvtár hiányzó kötetei

2012 februárjában, több mint egy évig tartó teljes leltározás után lezárult a Maros Megyei Könyvtár kötelékébe tartozó Teleki-Bolyai Könyvtár állományellenőrzése. 538 dokumentum hiányát állapították meg a könyvtárosok, ezek az elmúlt 45 év során tűntek el, hisz a könyvtár utolsó teljes körű leltára 1967-ben volt.

“Lopott, eltűnt könyvek” bővebben

Eddigi legmorbidabb könyvvásárlás.

Ülök a boltban és bejön két pasas feketében és felajánl 10 láda könyvet megvásárlásra. Mondom elméletileg rendben, gyakorlatilag meg kell nézzem miről lenne szó. Látva a fekete ruhát azt gondoltam, hogy gyászoló rokonok. Sajnos az egyik leggyakoribb könyvforrása az antikváriumnak az elhunyt könyveinek az értékesítése. Kérdem Hol lehet megnézni? Az egyik pasas mondja, hogy egy kicsit feljebb állt meg a dubával. Kimegyek. Halottszállító kocsi. Kinyítják az ajtót. Benne a ládák. Szerencsétre a hullát nem kellett arrébb nyomni. A két pasas kiderült, hogy gyászhuszár és őket bízták meg, hogy dobják el a könyveket. nem volt lelkük. Három banános ládányi kimondottan jó és még harmada eladható

Ánglius könyvritkaság

peterandthepandassigned 003peterandthepandassigned 002peterandthepandassigned 001

Ülök a boltban, végzem a rutin mumkám: kiszolgálás, polcrendezés.könyvek feltétele és az eladottak levétele a webboltban betoppan egy román nő akitől szoktám, inkább szociális okból mint üzleti szempontból vásárolni könyveket ha nem teljesen eladhatatlanok 1 lejbe darabját. Most is bejött, kifizettem neki a 3 könyvért 3 lejt és elment. Láttam amikor hozta, hogy az egyik a három könyv közül angol nyelvű gyerekkönyv. Rákeresek. Kiderül, hogy első kiadás. Belelapozok, hogy nézzem meg nem e hiányoznak oldalak és látom dedikált. Tehát első kiadás és dedikált. Megnézem az interneten az árát. Egy nem dedikát példány 45 Font sterlingnél kezdődik. Valószínű az Ebay-en fogom értékesíteni és a nőnek is adok még pénzt ha elkel ámbár szocális alapon eddig párszáz lejre vásároltam könyvet. mennyi a valószínűsége, hogy Marosvásárheyen felbukkanjon egy ritka gyermemkkönyv amelyik dedikált is. Ez a szépsége, az egyik szépsége az antikvárius tevékenységnek.