Olcsó és értékes könyvek az antikváriumokban

enmaszol

 Marosvásárhelyen két antikváriumban jártunk, ahol a világ- és a magyar irodalom klasszikusaitól a szakkönyvekig, útleírásokig, az albumokon át az életrajzokig mindent megtaláltunk. Azt is kiderítettük, a nyomtatott könyv iránti érdeklődés nem csökkent annyira, hogy máris temetni kellene az írott kultúrát. Arra is fény derült, hogy nem csak a közép-, vagy idős korosztály, de a fiatalok és a legfiatalabbak is szeretnek olvasni.

Kleindl László a Szentgyörgy (ma Forradalom) utcában, Molnár József az Arató utcában működteti antikváriumát. Öt, tíz, tizenöt lejért lehet könyvet vásárolni, illetve egy lejért is azokból a sorozatokból, amelyekben számos világirodalmi klasszikust adtak ki, de olyan nagy példányszámban, hogy valamennyi olvasni szerető erdélyi magyar otthonában megtalálható. Így most, ha valaki örököl egy könyvtárat, nem, vagy alig tud túladni rajta. „A Horizont-sorozat mindenkinek megvan a könyvtárában, már senki sem akarja azokat megvenni” – mondta érdeklődésünkre Kleindl László. Ellenben azok közül a világirodalmi klasszikusok közül nagyon sokat azóta sem adtak ki, így sok fiatal megvásárolja, ha „felfedezi” – véli Molnár József, aki egylejes árban kínálta azokat. Többen rá is csodálkoztak, hogy „ilyen jó könyvek kaphatók, szinte ingyen”. A Maros Mallban rendszeresen szerveznek régiségvásárt, ahová a könyveiket is kiviszik az antikváriusok, így akik nem is tudják, hol találhatnának régebbi olvasmányokat, boldogan cipekednek haza a „talált kincsekkel”.


  • Fotó: A szerző felvétele

Arra a kérdésünkre válaszolva, hogy kik „szabadulnának” könyveiktől, Kleindl László elmondta, három kategóriát ismer: azok, akik nagyszüleiktől, oldalági felmenőiktől örökelték meg a könyvtárukat, és nem tudják mit kezdjenek vele, mielőbb szeretnének túladni rajta. Más a saját könyvtárát számolja fel, mert más lakásba költözik, átrendezi az otthonát, vagy úgy érzi, szabadulni akar a „fölösleges” dolgoktól. Van egy olyan réteg is, aki pénzzé teszi értékeit, mert anyagi gondokkal küzd. És ki az, aki antikvár könyvek iránt érdeklődik? – kérdeztük a Szentgyörgy utcai kereskedőtől. A gyűjtők szeretnék, ha egy-egy sorozat teljes egészében a birtokukba kerülne, vagy életrajzot, képzőművészeti albumot, atlaszt gyűjtenek. A diákok, – középiskolások és egyetemi hallgatók – gyakran benéznek, hiszen az iskolai olvasnivaló, illetve a szakkönyv is megtalálható itt. A technika igaz, hogy változik folyamatosan, de az orvosi alaptudnivalók, a fizika, matematika, biológia nem. Így aztán az orvostanhallgatók, a színművészetisek, a gimnazisták keresik az olcsó könyveket. Természetesen vannak az úgynevzett „randomvásárlók” is, akik csupán azért nyitnak be egy-egy könyvesboltba, antikváriumba, mert szeretnek olvasni és érdeklődnek a könyvek iránt.


  • Fotó: A szerző felvétele

Vidéki könyvtáraknak, iskoláknak adományoz könyveket az Arató utcában működő antikvárium, olyan olvasnivalót, amelyek hasznosak az iskolások számára is, amelyeket szívesen olvasnak. Ha több duplum is összegyűlt más antikváriumokkal cserél – magyarázta Molnár József, aki elmondta, hagyatékokat vásárol, megegyezés alapján, ha úgy látja, hogy vannak értékes darabok is az eladásra kínált gyűjteményben. „Éppen a múlt héten vettem egy 800 kötetes könyvtárat, amiből hozzávetőlegesen 200-at tudok értékesíteni” – magyarázta az antikvárius, aki arra a kérdésünkre, hogy mit csinál azokkal a könyvekkel, amelyeket nem tud eladni, azt válaszolta, egy lejért kínálja eladásra. Vannak olyan klasszikusok, amelyeket ma is keresnek, mint például a Virágot Algernonnak, vagy az Elfújta a szél, a Bovaryné, a Bűn és bűnhődés című regényeket.  A gyűjtőkkel Molnár József is kapcsolatot tart fenn, hiszen, ahogy mondja, volt egy úriember, aki a Tanulókönyvtár, az Előre- és a Téka-sorozatot gyűjtötte élete végéig. Mások útleírásokat, történelmi témájú könyveket, életrajzokat gyűjtenek, illetve ritka könyveket, mint például az Erdélyi Szépmíves Céh sorozatát, vagy számozott példányokat, híres írók által dedikáltakat, ex librisszel ellátottakat, vagy régi magyar, 1711 előtt kiadott könyveket.

Molnár József véletlenül lett antikvárius, meséli a Maszolnak. Mint könyvszerető és könyvgyűjtő egyszer megvásárolt egy hagyatékot, mintegy ezer könyvet száz lejért, abból kiválogatta azt, ami őt érdekelte, a többit pedig egy polcra rakta és árulni kezdte. Februárban tervezi, hogy könyvaukciót szervez ritka könyvekből.


  • Forrás: A szerző felvétele

Meg lehet élni antikvár könyvek forgalmazásából? „Meggazdagodni nem, de szerényen élni, igen” – válaszolta Molnár. „Csak az antikváriumból nehezen, de könyvkiadással és új könyvek árusításával is foglalkozom” – mondta Kleindl. Abban mindketten egyetértettek, hogy szeretni kell ezt a foglalkozást, szenvedéllyel kell csinálni, másképp nem érdemes.

Egylejes könyvek sikere

Tízesével vitték

Fotó: Nagy Tibor

A marosvásárhelyi Maros Mall rendszeres látogatói számára megszokott, hogy a bevásárlóközpont többszintes előterét mindegyre kézművestárgyak, házi készítésű élelmiszerek, illetve különféle régiségek népesítik be. Ezekben a napokban is hasonló látvány fogadja a betérőt, a sokadik alkalommal megtartott vásárnak azonban ezúttal egy nagy érdeklődésre számot tartó különlegessége is van.

Az Arató utcai Góbé Antikvárium első alkalommal csatlakozott a kézműves- és régiségvásárhoz. Molnár József, a régikönyv-kereskedés tulajdonosa eredetileg ezer kiadványt szándékozott egylejes egységáron áruba bocsátani, a standon közszemlére tett készletet azonban hétfőtől többször fel kellett tölteni. Ottjártunkkor egy idős hölgy visszatérő vásárlóként válogatott a könyvek között, mint mondta, egy nappal korábban Stefan Zweig A rendőrminiszter című művét vitte haza.

– Több mint 800 könyvet adtunk el már. Volt aki 10-20-at vásárolt, de olyan is, aki 50 könyvet vett meg – tudtuk meg Molnár Józseftől, aki szerint a gyermekkönyvek és a felnőtt-világirodalom iránt volt a legnagyobb az érdeklődés.

– Az ismertebb szerzők mellett feledésbe merült alkotóktól is hoztam műveket, Goldingtól és Zilahi Lajostól is lehet találni olvasnivalót. A raktáron lévő készletből válogattam kevésbé jó állapotban levő könyveket. Nem számítottam ekkora érdeklődésre – tette hozzá az antikvárium tulajdonosa.

Az egylejes könyveket ma este 7 óráig lehet megvásárolni a Maros Mall első emeletén.

Egy lejért vásárolhatunk könyveket a Maros Mallban

Pál Piroska

Négy napig, január 15-18-a között egy lejes egységáron vásárolhatóak magyar és román nyelvű könyvek a Maros Mallban. A helyszínen már évek óta szervez a Góbé Shop és Antikvárium régiségvásárokat, ide ki szoktak vinni könyveket is, ám most a kiadványoké lesz a főszerep.

 

Molnár József, a Góbé Antikvárium vezetője lapunknak elmondta, hogy egyrészt az régiségbolt raktárában akar helyet felszabadítani, másrészt pedig azért választotta a szimbolikus, egy lejes árat a könyvekért, mert szeretné azon személyekhez is közelebb vinni a könyveket és az olvasást, akik nagyobb összeget nem áldoznának egy-egy kiadványra. Főleg hazai kiadók könyveiből választhatnak a vásárlók, de úgy próbálják összeválogatni a portékát, hogy mindenki találjon számára olvasmányt. Legalább ezer példányt tervez kivinni, de más antikváriumok és könyvesboltok is jelen lesznek a vásáron. Megtudtuk azt is, hogy az effajta kiárusításokat rendszeressé szeretné tenni Molnár.

„Tervezem ugyanakkor egy román és magyar nyelvű, illetve vegyes olvasóklub indítását is, valamint február elején megtartjuk az első könyvaukciót, ahol ritka kiadványokra lehet majd licitálni” – tette hozzá. „Ezenkívül pályázhatnak az idén is iskolák, intézmények könyvtáruk bővítéséhez vagy megalapozásához, hiszen tavaly is adományoztunk könyveket árvaháznak, iskolának, falusi könyvtáraknak és a kórháznak is” – zárta Molnár József.

 

 

Olvasóklubot nyitna az antikvárius

Régi könyvek otthonában NAGY SZÉKELY ILDIKÓ

Fotó: Nagy Tibor

Sok marosvásárhelyi talán még nem tudja, hogy az Arató utca 6. szám alatt igen gazdag könyves sziget várja a betérőket. A Góbé antikváriumot öt évvel ezelőtt nyitotta meg Molnár József. Az antikvárius újabban olvasóklub létrehozását tervezgeti, ennek kapcsán kerestük fel.
“Olvasóklubot nyitna az antikvárius” bővebben

A tünemény

Bejött ma a boltba egy talpig feketébe öltözött, kortalan tünemény. Apró, ortodox apáca ruhát visel és választékos magyarsággal szól hozzám. Bibliát és orosz nyelvkönyvet keres. Szó, szót hoz és elmeséli életét. Magyar szülök gyermeke. Moldovában született és nevelkedett mert édesapját oda helyezték ki mérnöknek. Kijárta Kolozsváron a Geológia Egyetemet. Volt férjnél egy rövid ideig.

48 éves, nem mutatja korát. Ebből 25 évet egy bukaresti kolostorban töltött. A kezein látszik, hogy nagyon sokat dolgozott.

Büszkén vállalja magyarságát és elmeséli, hogy a zárdában román társai az ünnepeken magyarul köszöntötték fel, hogy kedveskedjenek neki.

Most temette el az édesanyját és gondozza rákos édesapját. minde baj ellenére végtelen lelki nyugalom sugárzik belőle.

Választékosan beszél, minden szavának súlya van, nem használ egy szót sem fölöslegesen. Napi egyszer eszik ebédre. Szerinte a vacsora kéri a reggelit. Bejárta Franciarszág, Oroszország, Görögország meg a Szentföld ortodox kolostorait. A román és a magyar nyelv mellett beszél angolul és franciául. Most tanul oroszul.

A beszélgetésünk közben meg elénekel egy szép régi magyar ortodox dalt a Szűz Anyáról. Aki nem tudja Szent István előtt sok magyar volt híve a kereszténység ortodox ágának.

Köszönöm a Gondviselőnek, hogy sok tévelygés után az antikvárium felé vezette utamat, mert azóta szép embereket ismerek meg és ez visszaadta a hitem, hogy nincs minden elveszve.

Még egy vissza

Van amikor rosszul megy és úgy érzed minden ellened fordul. nincs pénzed a számlák, az áru kifizetésére. Van amikor választanod kell, hogy gyógyszert veszel vagy számlát, árut fizetsz. Azt hiszed, hogy rád borul az ég és azt szeretnéd, hogy megnyíljon alattad a föld. Érzed, tappintani lehet körülötted a légüres teret. “Még egy vissza” bővebben

A vásárhelyi Góbé Antikváriumban jártunk

Nemes Gyula

„Az antikvárium az írói nagyság mértékét is jelöli”

Néhány évtizede, ha azt hallottuk, hogy „góbé” mindenki számára egyértelmű volt, hogy egy furfangos székely emberről van szó. De a kifejezés napjainkra valóságos márkanévvé, brandé nőtte ki magát. Ma már van Góbé Zenekar, -Fest, -Card, -termék, -csárda, -panzió, -sport, gyermekkuckó és ki tudja, még mi minden. Na meg itt van Marosvásárhelyen a Góbé Antikvárium. Ennek tulajdonosát, Molnár Józsefet az üzlet létrejöttéről, az antikváriusi foglalkozás szépségeiről, érdekességeiről kérdeztük.

 

 Mikor és hogyan indult el a Góbé Antikvárium?

Hogy egyáltalán elindult, nevezhetjük véletlennek vagy inkább isteni gondviselésnek. A boltot 2009-ben indítottam Góbé Shop néven, ahol kézműves termékeket, régiségeket árultunk, de ez nem igazán működött. 2011-ben aztán beállítottam egy könyvespolcot, amelyre egy biológia tanárnő hagyatékából származó darabokat helyeztem el. A hagyaték kb. 1 000 könyvet tartalmazott, amiből 300 érdekelt engem, a többivel meg nem tudtam mit kezdeni. Ebből a könyvespolcból nőtte ki magát tulajdonképpen aztán az antikvárium.

–Honnan a régiségek, könyvek iránti vonzalom?

Úgy is fogalmazhatok, hogy a régiség életem nagy szerelme. 40 éve gyűjtöm a könyveket, ezt gondolom, még édesapámtól örököltem. Ő a régi pénzek és ritka bélyegek szenvedélyes gyűjtője volt. A könyv meg a mindenem, a könyvtáram a büszkeségem. Szinte nem telik el nap, hogy otthon ne olvassak valamit. Több könyv is az éjjeli szekrényemre van készítve, aztán hangulatomtól vagy fáradtsági szintemtől függően olvasok azokból. De úgy gondolom 100 élet sem volna elég arra, hogy mindent, mit szeretnék, elolvassak.

–Miért „Góbé” Antikvárium?

2004-ben, mindenki tudja miért, elhatároztam, hogy minden téren teszek a székelységem érdekében. Én azt mondtam, székely vagyok és a magyarokat rokonnépnek tekintem. Mikor aztán megnyitottam az üzletet, Góbénak neveztem, ezzel is felvállalva székely identitásom.

–Milyen könyvei vannak?

A könyvállományomnak ma már csak kb. fele magyar nyelvű, 40 százaléka román, a többi vegyes: német, angol, spanyol, francia, török, orosz. Nagyrészt regények, de sok a szótár, a szakkönyv. Több sorozatot is kigyűjtöttem. Újabban elkezdtem a dedikált könyvek gyűjtését is. Az „online boltomban” több mint 9000 cím szerepel.

–Van-e igény antikváriumra? Kik a vásárlói?

Szerintem mindig voltak és lesznek, akik tapintható, forgatható könyvet olvasnak. Ezt akkor is lehet olvasni, ha áramszünet van, nem kell attól tartani, hogy vírus támadja meg vagy törlődik az adatbázis. Nyugaton például a könyv jelenleg reneszánszát éli. Vásárlóimnak negyed része fiatal, fele középkorú és negyed része idős ember.

–Tartja a kapcsolatot könyvtárakkal?

Igen. A vásárhelyi Teleki Tékával is felvettem a kapcsolatot, de a székelykeresztúri könyvtárral gyakran cserélünk a dupla példányokból. De adományozni is szoktam, adtam például Bögözre vagy az árvaháznak és az EMKE-nek, akik a szórványvidékekre juttatják el a könyveket.

–Hogyan kerülnek be az antikváriumba a könyvek?

Elsősorban elhalálozás esetén, hagyatékok formájában, amelyek azért jutnak az antikváriumba, mert az új tulajdonosok kisebb lakásba költöznek vagy külföldre távoznak. Külön kategória aztán a „lecsúszottaké”, akik az örökségükbe maradt könyveket váltják át italra. Többször előfordult, hogy értelmiségi szülők gyermeke, unokája – alig állva a lábán – hozott be könyveket. Valamint a cigányok, akik házalnak, gyűjtenek könyveket is és behozzák hozzám hasznosítani azokat.

–Miért van szükség egyáltalán antikváriumra?

Elsősorban azért, mert itt megmentődnek a könyvek! Vagy egy könyvszerető gyűjtőnél maradnak, vagy olyan ember vásárolja meg, aki értékeli. Amint a jelmondatunkban is szerepel: Mentjük a múltat, őrizzük a jövőt! De az antikvárium szerintem az írói nagyság mérője is. Itt derül ki, hogy milyen író volt valaki. Van olyan, akinek a könyveit folyamatosan keresik, igénylik, van, akit néha keresnek és van, akit soha. Reklámmal manapság el lehet adni könyveket, de egy idő után idekerülnek a könyvek és itt derül ki, van-e értéke vagy nincs.

–Hogyan lett antikvárius és milyen a jó antikvárius?

Én úgy gondolom az életben előbb-utóbb minden, amit tesz, hasznára válik az embernek. Lehet, hogy akkor nem tudatosul benne, de évek múlva rájön, ezt vagy amazt miért kellett megtennie. Például a Papiu Ilarian Líceumban jártam két évet román nyelvű osztályba, történelem-filológia szakra, ott érettségiztem. Ez arra volt jó, hogy magas szinten megtanuljam a román nyelvet és megismerjem a román irodalmat. A szüleim azt szerették volna, hogy orvos legyek, de nem tudtam megszokni a kórházszagot, így biológiát végeztem Kolozsváron a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, és biológiatanár lettem. Nagy hasznát vettem ilyen jellegű tudásomnak is a szakkönyvek területén. Szerintem az antikváriusi munka csúcsa, amikor szakkönyveket forgalmazunk. Van, aki csak használt könyvet árul, van, aki régit, ritkát. Létezik antikvárium, amelyik szakkönyvekre szakosodott és van, amelyik újat és használtat árul vegyesen. Ez utóbbit a szakma aljának tartják.

–Mik a jövőbeni tervei?

Mint említettem már, online boltom is van, muszáj volt megtanulni a weblapkészítés fortélyait is ahhoz, hogy az ember lépést tudjon tartani az igényekkel. De érdekes módon a virtuális világban nagyobb a konkurencia, mint gondoltam. Míg a való világban, itt, Vásárhelyen két bolt volt az enyémmel egyező profilon, ott több száz van. Tervezem az ilyen irányú továbbfejlesztést. Ugyanakkor egy igazi könyvet is szeretnék írni. Stemmer Ödön megírta az Egy antikvárius visszaemlékezéseit, én meg szeretném írni Egy antikvárius mindennapjait.

 

Vera, a füstölgő állatok és én

Tegnap Vera az 1 éves német gúnyász szökött meg. Első fordulóra csak az Arató utca sarkáig. Onnan cipeltem vissza. Látva, hogy kint tágasabb másodjára is megpróbálta, de most már szélesítette a hatósugarát. Átszaladt a rádióhoz a körforgalomnál, hogy a frászt tette belém: Fél 9 csúcsforgalom. Utána elszaladt a Kálváriáig. Onnan át a Hosszú utca másik felére. Aztán vissza az autók között. El a Gecse utcáig. Amikor átszaladt a Scopusnál csak az Isten mentette meg, meg a sofőr aki egy nagyot fékezett. Ezúton és látatlanban is köszönöm neki. Végül, látva, hogy azok a nagy négykereken járó, füstölő állatok nem barátságosak és nem játszanak vele, hazalibbent és megállt a kapunál. Én meg minimum egy évet öregedtem, de le is ment rólam egy kiló ahogy papucsban slattyogtam a Kálváriáig és onnan vissza Gecse utcáig.

Lopott, eltűnt könyvek

Ritka kiváltság, főleg agy bibliofil antikváriusnak egy olyan városban lakni ahol a Teleki-Bolyai könyvtár székel és nagyon fáj, hogy az évszázad könyvlopása városunkhoz és ehhez a nagyhírű-multú könyvtárhoz kötődik.

A Teleki-Bolyai Könyvtár hiányzó kötetei

2012 februárjában, több mint egy évig tartó teljes leltározás után lezárult a Maros Megyei Könyvtár kötelékébe tartozó Teleki-Bolyai Könyvtár állományellenőrzése. 538 dokumentum hiányát állapították meg a könyvtárosok, ezek az elmúlt 45 év során tűntek el, hisz a könyvtár utolsó teljes körű leltára 1967-ben volt.

“Lopott, eltűnt könyvek” bővebben